Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Nyaralás..

Igyekszünk minden nyáron legalább egy hétre elmenni valahova ami az utóbbi pár évben a balatoni "kikapcsolódást" jelenti. Esetünkben már a szálláskeresés sem egyszerű dolog: földszinten legyen,  autóval ne legyen túl messzire a víztől, a strandnak legyen homokos partja (hogy apa minél könnyebben be tudja vinni Patricát a vízbe), illetve a szállásra és a strand területére is engedjék be Dokit, Patrícia segítő kutyájàt. Mivel két-három éve már a gyenesdiàsi és vonyarcvashegyi  strandok jól vizsgáztak ( segítő kutyák beengednek, az akadálymentes mosdók tisztàk, van homokos partszakasz) ezért az idén is ezen a részen keresgéltem. Így talàltam rà Cserszegtomajon egy Lóbaràt lovasudvarra, ahol még Viràg lovaglàsi hobbija is érvényesülhetett. Összességében nagyon szép és rendkívül fàrasztó :-) "pihenésen" vagyunk túl. Patrícia azért 0-24 órás szolgálatot jelent. Bíztam benne, hogy az idén jobban és többnyire alvással telnek az éjszakáink, (mármint a Patié és az enyém, mert apa és Virág jót aludt  de a 7 éjszakából 2 váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Paca alvókája, nem nagyon fáradt el, így volt, hogy még hajnali 3:30-kor beszélgettünk. Igyekeztem  kitalálni, hogy mit akar mondani, miközben Ő tágra nyílt szemekkel ismételte addig amíg ki nem barchobáztam amit mondani szeretne. Így lett a lábam nyújtása helyett, gyújtása :-) és még sorolhatnám a viccesebbnél viccesebb szösszeneteket.:-)  Végül is jól szórakoztunk :-)kivéve mikor egyik éjszaka nagyon fájt a feje. Ekkor döntöttem úgy, hogy kikapcsolom a stimulátorokat az agyában egy kis időre, ami így utólag akkor jó döntés volt.  Napközben sem egyszerű Vele az élet, hiszen egyetlen önálló mozdulata sincs. Az öltöztetéstől kezdve az étkezésig, a mosdózásban, egy szóval mindenben segítségre szorul. Ugyanakkor Viràgnak is és apànak is szüksége van ràm, hiszen ők szintén szeretnének egy kis időt maguknak. (Végül is apával volt is "mi időnk", amikor esténként 10 percre beszaladtunk a boltba vásárolni.:-)) Virággal pedig hol itt, hol ott, de többnyire esténként tud(t)unk minőségi időt eltölteni. Visszatérve a balatoni napokra általában késő délelőtt, kora délután mentünk ki a strandra. Mivel Patinak rossz a  vérkeringése, ezért 3 évvel ezelőtt vettünk Neki egy neoprén ruhát, amiben a vízben nem fázik. Az más kérdés, hogy ennek a "feladása" nem kis időt és energiát vesz igénybe, de megéri. Mivel ez a ruha jól bevált Neki, ezért kitalálta, hogy vegyünk Neki ilyen anyagból kesztyűt is, mert akkor a keze se fázna a vízbe. Hát, már amikor próbáltuk a boltba, sejtettem, hogy ennek a feladása még a ruhán is túltesz majd. Az első strandolós napon kb. 20 percbe telt csak a  jobb kezére történő kesztyű feladás. Közben azért egy pár alkalommal elhagyta a számat egy-két türelmetlen, az "élet gyönyörű, napos oldalát dícsérő szó", na meg saját magunkat is dícsértem, hogy mennyire" okosak vagyunk", hogy minden kívánságot igyekszünk teljesíteni. De megérte a küzdés, a sikeres vállalkozás után egyáltalán nem fázott Pati a vízben. ( A 4. napon ez az idő már csak 10 perc volt, sajnos ennél lejjebb nem tudtuk faragni az időt) A strandoláson kívül a tavalyi évhez hasonlóan voltunk kajakozni ( Pacát egy gumicsónakkal odakötöttük a kajakhoz és húztuk) bobozni, egy szóval igyekeztünk minden percet kihasználni, hogy élményekkel gazdagodjunk. 

Összességében a nehézségek ellenére nagyon jól éreztük magunkat és ami a lényeg, együtt voltunk. Nehéz, küzdelmes, fárasztó, de ez már a mi életformánk. Többször jut eszembe, hogy milyen jó lenne egy olyan ellátó rendszer, vagy a sérült gyermekeket nevelő szülők részére egy állami szolgáltatás, ahol 2-3 napra nyugodt szívvel ott hagyhatná(n)k a gyermekeinket, hogy egy kis levegőhöz jussunk, hogy pihenhessünk és újult erővel folytathassuk az életreszóló feladatunkat. Álom, mint ahogy az is, hogy a halmozottan sérült felnőttek részére kis létszámú, családi, elkötelezett "szak"emberekkel működő otthonok létesüljenek...Úgy szeretném hinni, hogy  egyszer ilyen otthonok létrehozására is lesz állami támogatás...

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

Békéscsaba

(Kovács Kata, 2021.07.20 14:25)

Ezt már egy Humanitás cikkben én is felvetettem. Most,Tomi (a fiam) halála után én is szivesen csatlakoznék felügyelőként egy ilyen kezdeményezéshez. Azt gondolom,a tapasztalatom ,mely közel 20 év,meglenne hozzá.

Re: Békéscsaba

(Kata, 2021.07.20 23:49)

Csak hogyan kezdjünk neki Kata? Gondolkozzunk, össze kellene dugni a fejünket.:-)